“Isten hozta Önöket!
Mi a vendégeinket családtagként fogadjuk”! A hölgy a recepción csupa mosoly
volt, csupa ragyogó szájfény. Mi a szálloda előtt, Limenaria (gyalogosnak tűnő)
tengerparti sétányán hagyott kocsinkat figyeltük. Gyors bejelentkezés után átirányítottak a
hátsó épületbe, és intettek, hogy
parkoljunk csak az épület melletti gyepre. Ez Thasszosz, meg kell szoknunk a szigeti
lezserséget, biztattuk magunkat. Gyors tusolás után visszamentünk vacsorázni a
tengerparti épület teraszára. A pincér először ismertette velünk a szabályokat
(“rules”). Vacsorára ketten kapunk egy adag salátát, és egy- egy tányérnyi főételt. Amit ezen kívül kérünk, azt
fizetjük. Mai vacsora csirke pennével,
másnapra választhatunk tepsiben sült krumplis szelet és burger között.
A vacsora nem volt se rossz, se jó. Némán ettünk. Én a hosszú út után csak salátát/ gyümölcsöt
kértem volna, vagy esetleg egy tányér levest. Mindenképpen valami helyi
specialitást, ha már a smaragd szigeten vagyunk. Szomjas voltam, de azért se kértem semmi innivalót.
Görögországban a kávé, illetve az
ouzo mellé kérés nélkül párás
pohárban vizet szoktak hozni.
Vacsora után sétáltunk egyet. A tengerparti sétányon a
tavernák bejáratánál ki voltak függesztve az étlapok. Azt számoltam, hogy
mennyit ehettünk – ihattunk (zabálhattunk) volna, ha nem félpanziót kérünk,
hanem csak szállást.
Kilátás a teraszról. A fehér kocsik már Thasszosz főútján vannak |
Másik közös tányéron két
szelet sajt és egy szelet felvágott,
olyan, amilyet otthon évek óta nem veszek meg.
Sebaj, veszünk
valami kaját, néhány kilométerre van az a csodálatos öböl, ami tegnap a kocsiból
láttunk- biztattuk magunkat. A kocsink
elé közben két másik kocsit is parkoltak, a tulajdonosaik- gondolom-
békésen pihentek valahol.
Szóltunk a
recepción, hogy mi a helyzet, és lementünk a szálloda előtti ingyenes
partszakaszra. Otthon, indulás előtt boldogan vettük tudomásul, hogy itt
ingyenesek a nyugágyak és napernyők. A szálloda frontja előtti, kb 5 m széles
partszakaszon tényleg ingyenes (és foglalt) volt mind a három napernyő és az
összes nyugágy. Ráadásul az étkezőteraszról tökéletes a kilátás a lent napozók/ fürdőzők bájaira.
A strand. A fenti napernyők az étkezőteraszhoz tartoznak. |
Bementem úszni, és amikor már elfáradtam, hanyatt feküdtem a
vizen. Éhes voltam, és a tunéziai, hosszan kígyózó ételes pultokra gondoltam. A
fagyis pult kb olyan hosszú volt, mint itt a partszakaszunk. Ok, nem
hasonlítunk más kontinens áraival, gondoltam. A török salátás pultokra se jár
gondolni. A bolgár ételekre sem, mert ott olcsó a munkaerő. Jojó, de mindenütt
kb ennyit fizettünk 3*-os szállásért, félpanzióért, mint itt. Helyesbítés- a
bolgároknál sokkal kevesebbet. A horvátoknál is sokkal olcsóbb volt a napi
két svédasztal, és Hvar is sziget, ott
is drága az élet. A spanyol tengerpart
pedig eszembe se jusson, ott ennyiért 4* és napi három étkezésünk volt, étkezésenként
elvileg egy pohár borral. Gyakorlatilag a borospultnál nem személyszámot, nem
szobaszámot kérdeztek, hanem, hogy melyik palackot adják.
Korfu pedig- Korfu, szivem csücske, egyik
legjobb nyaralásunk volt. Repülővel érkeztünk, ott béreltünk egy motorbiciklit,
és végigcsavarogtuk- fürödtük az egész szigetet. A szálloda lehet, hogy nem
volt olyan szép, mint a mi főút melletti ittenink, de napi kétszer finomakat
ettünk a svédasztalos büfékből. Kajára,
szállásra ott is kb annyit fizettünk, mint itt.
A sokat
szidott román tengerparton az egyik szállodában „folyószámlánk” volt, akkor és
azt rendelhettünk az étlapról, amikor és amit akartunk. Én vacsorára végigettem
az étlap salátakölteményeit, a maradék pénzt desszertekbe és egy- egy pohár finom borba
fektetettem. Abban a szállodában étlapról lehetett többféle típusú reggeliből
válogatni, egy adagból ketten is
jóllaktak. A másik szállodában reggel a klasszikus svédasztal volt, ugyanúgy,
mint a bukaresti, Iasi-i, brassói 3*- os szállodákban.
A szebeni
panziós hölgy jutott eszembe, aki a házikenyér mellé kitette a magos teljes
kiőrlésűt, az orda mellé az ementálit, és saját készítésű szilvalekvárt és
barackdzsemet kínált tálkákban. Egyik reggel kétségbeesetten közölte velünk,
hogy kifogyott a gyümölcsjoghurt, és kárpótlásul a sima joghurt mellé egy tálkába málnát
varázsolt. Brassói „társnője”
reggelenként, amikor letámolyogtunk a sajt- és felvágottas gúlák közé, megkérdezte,
hogy ki milyen formában óhajtja a tojást. A buggyantott tojást szív alakú
formákban, a tükörtojást borsszemekkel, paprikával smiley-nek diszítve hozta.
Tényleg, Paralia Kateriniben a tavernában is kidíszítették az ételes
tálakat. És minden este ingyen fahéjas almát kaptunk desszertnek, mert olyan jóízűen ettük a helyi
specialitásokat.
A gyomrom egyre hangosabban korgott. A kocsink még mindig
kimozdíthatatlan volt. De megjött a válasz az e-mailemre, amiben beszámoltam a
helyzetről. Nem javulást reméltem, csak leírtam a helyzetet.
“Kedves …,
Sajnalattal olvastuk csalodott levelet. Remelem, hogy a
sziget szepsege karpotolja majd mindazokert, amit most csalodaskent elnek meg.
Ami az ellatast illeti: a kontinentalis reggeli mindenhol
az On altal leirtakat jelenti (margarin, iz, 1 szelet felvagott/sajt, kenyer +
kave es egy pohar udito). Felpanzios ellatas eseten (altalaban) a vacsorahoz
nem jar semmilyen ital (sem viz, sem kave, sem udoti, sor...) A vacsora remelem
javulni fog, erdemes megkerdezni reggelinel, hogy melyik ket menubol lehet
valasztani vacsorara. Valoszinuleg elso este az erkezes miatt nem kerdeztek
ra. “
Utóirat
A vacsora vagy javult (minőségileg, nem mennyiségileg), vagy csak mi szoktuk meg.
Reggelire ugyanazt kaptuk mindig, egy nap kivételével, akkor tükörtojás helyett főtt kolbászdarabkákat kaptunk. Az a reggel úgy vonult be a terasz macskáinak a történelmébe, mint „A nap, amikor kolbászdarabok estek az égből”
Tejet, joghurtot, gyümölcsöt soha nem kaptunk.
A sarki boltban 1 euróba került a legtöbb gyümölcs (nektarin, alma, sárgadinnye) kilója.
A sarki boltban 1 euróba került a legtöbb gyümölcs (nektarin, alma, sárgadinnye) kilója.
Thasszosz
pedig tényleg gyönyörű.